Ingatlan eladás, főnök nyaggatása, bukósisak méret

Kis cég ahol dolgozom. Már jó ideje, hogy ide kerültem, még évekkel ezelőtt. Persze az elmúlt időszak igen csak rosszul ment, hiszen a hitelektől mindenki tart, amit meg tudok érteni. Pedig akinek ebben az időszakban volt egy kis pénze, igen csak sikerült magát megszednie. Köztudott, hogy az ingatlan árak annyira lent voltak, hogy most igen csak jó befektetés a lakás vásárlás.

A kuncsaftok

Persze a válság mindenkit megviselt, és nagyon lecsökkentek a vásárlások. Volt olyan időszak, hogy heti 1-2 lakást mutattam meg. Az, ha már egy lakást vagy 10 embernek megmutatsz, igen csak rosszat jelent.

Azt, ha pedig valaki telefonált az internet segítségével hirdetett lakások, vagy házak miatt, kincsként kellett tekinteni, és ha törik, ha szakad meg kellett tartani. Hiszen ebből élek én is, nem tagadhatom. Persze nekem is érdekem, hogy valaki megvásároljon egy ingatlant, hiszen abból nekem is van jövedelmem.wine-828201_640

Van egy csodás ház a domboldalban. Ha milliomosnak születtem volna, biztosan ott szerettem volna lakni. Gyönyörű kilátás, a domb fele gyönyörűen kirakott, és gondozott szőlő tőkék…meseszép látvány. Na az álomból felébredve ültem az asztalomnál, amikor megszólalt a telefon.

A vonal túl oldalán lévő ismeretlen idősebb hangú úriember az én álmaim háza után érdeklődött. Hú, gyorsan fel is ocsúdtam, hiszen a pár milliós kis”viskó” jutaléka igen csak jól jönne a számomra elérhető újabb álom, az új mosógép iránt. Meg is beszéltünk egy találkozót másnapra.

A házeladás

Persze vesztemre szakadt az eső. Ez már nem jelent sok jót, hiszen nem tudja az ember szép tájként bemutatni az amúgy sáros, csúszós talajt.

Nem volt mit tenni, csak reménykedni tudtam. Ebben az időben, és helyzetben, csak az új piros csinos gumicsizmám jöhetett szóba. nem tudtam, hogy mit váltok majd ki a leendő vevőből, de reménykedtem, hogy nem lesz majd gond az igen csak „suta” lábbeli a divatossága ellenére.

A vásárlóm

Igen csak megkönnyebbültem, amikor az idősebbnek látszó, megmondani nem tudnám hány éves férfi kiszállt a kocsiból, és vele szembe az ajtó takarásában mást nem is láttam, csak egy terep színű gumicsizmát. Igen csak mosolyt csalt az arcomra, bevallom, még örültem is neki, hogy én is azt vettem fel.

gyors bemutatkozás, majd a ház bemutatása. Beszélgetés közben kiderült, hogy a kedves ismeretlen, a lányénak nászajándékba szánja a házat. Hét merész ötlet, hiszen nem látja, de persze ha valaki egy ekkora ajándékot vásárol egy ilyen alkalomra, akkor ott nem lehet gond.

minden alkalommal, ha egy házat mutatok be, le szoktam némítania  telefont, hogy ne zavarjanak közben. Persze annyira elvonta a figyelmemet az eső, a gumicsizma, hogy vesztemre most ezt nem tettem meg, és megcsörrent.

Persze illedelmesen elnézést kértem, és közben felvettem a telefont. – Nem szeretem, ha munka közben megzavarnak, mert van ideje gondolkodni a kuncsaftnak, és egyedül nézelődnie, elvesztem a kontaktot vele. – Ki más is lehet ilyenkor, mint András, a főnököm. Hihetetlen érzéke van rá, hogy mikor nem kell telefonálnia.

Zavarok?- kérdezi. Őszintén, mit lehet ilyenkor mondani? Semmit, finoman megkérdezem, hogy miben segíthetek, remélvén, hogy égető kérdést tesz fel. Persze tévedek:. mert nem tudja, hogy hol találhat egy bukósisak méret táblázatot, és segítsek már neki, mert ő mint tudom, nem ért a számítógéphez. Komolyan? Ez a legfontosabb? Na mindegy, erre most nincs időm próbáltam elmagyarázni, a lehető legegyszerűbben, azt gondolom nem túl sok sikerrel, hiszen egy hozzá nem értőnek hogyan is lehet ilyet elmondani?

Miután útbaigazítást adtam az internet világában, visszatértem leendő vásárlómhoz. A házat megmutattam, persze az előzőkben felállított kontakt megszakadt, csak reménykedni tudok benne, hogy tetszett neki, meggyőztem, és érdekli a ház.