Ingatlanozás és a konyhabútor szerepe

Ingatlanosként sok mindent megtanultam már. Én magánvállalkozóként dolgozom, így még inkább oda kell figyelnem, hiszen nem szeretném magam alatt vágni a fát. Teljesen más egy nagy ingatlancégnél dolgozni, mint magánvállalkozóként. Először én is egy nagy ingatlanirodánál kezdtem és 10 évig dolgoztam ott. Jó volt arra, hogy a szakmát kellően kiismerjem és el tudjak indítani egy saját vállalkozást, ahol mindent én intézek, magamnak keresek elsősorban és nem másnak, amiből töredékét megkapom. Mivel nekem kell megteremteni minden feltétel a cégem működéséhez, nagyobb felelősséggel is jár ez az egyéni biznisz.

Hagyjuk az adminisztratív feladatköröket és foglalkozzunk az izgalmasabb részekkel!

konyhabutor-villaTalán a leginkább fontos az, hogy tudjam egy ingatlanról, legyen az lakás vagy ház, hogy el fogom tudni adni. Nem vállalok olyat, ami teljesen esélytelennek mutatkozik. Ez nem gyávaság vagy a kihívás kerülése, hanem inkább a biztonsági játékot keresem. Én magamnak keresem a munkát, magam végzem és az én zsebembe landol a bevétel. Ez a megélhetésem, ezért nem kockáztathatok túl sokat, persze néha belefér ez is, ha olyan megérzésem van egy ingatlanról, hogy van benne ráció! Mielőtt elvállalok egy eladást, előtte nagyon alaposan átnézem az adott ingatlant, megkérdezek róla mindent, megnézek mindent, kipróbálok mindent. Tüzetesen át kell vizsgálni mindent, hisz én se szívesen vennék egy olyan ingatlant, ami jól néz ki, de tele van elsőre nem fellelhető hibával. Nem szeretném, hogy az évek alatt felépített hírnevem csorbuljon, mert akkor szűkül az ügyfélköröm és elpártolnak mellőlem az emberek, és nem fognak tovább ajánlani.

Elmesélek most egy esetet, ami engem is megtanított arra, hogy még ennél is alaposabban kell átvizsgálnom az ingatlant, mielőtt elvállalom.

Egy házaspár volt az, aki felkeresett engem, hogy segítsek eladni nekik a belvárosi lakásukat. Úgy gondoltam, hogy nem lesz nagy kunszt eladni, hiszen jó környéken van, szép kis lakásról van szó. Nagyjából megnéztem mindent, viszont volt valami, amire nem is gondoltam…

A konyhabútor. Kívülről nem volt semmi érdekes rajta, egy teljesen átlagos konyhabútornak tűnt első ránézésre. Egy tipikus olyan darabnak látszott, ami odavaló, de nem ragadja meg a tekintetet.

Eladtuk a lakást egy másik házaspárnak. A beköltözésük napján viszont felháborodva hívtak fel engem, hogy én átvertem őket. Teljesen ledöbbentem, fogalmam se volt, hogy miről beszélnek. Mivel értetlenkedtem, elkezdték mondani, hogy a konyhabútorral, pontosabban a konyhabútor mögötti résszel van súlyos gond. Elmesélték dióhéjban, hogy mi is a probléma, de én inkább odasiettem. Megérkeztem és kinyitották a konyhabútor pult alatti részénél az ajtókat. Teljesen lefagytam hirtelen. Nem volt hátulja a konyhabútornak, a fal penészes volt mögötte és még lyukas is volt a fal több helyen. Akkora lyukak voltak a falban, hogy a kezem könyékig befért úgy, hogy hozzá se ért a kezem a falhoz. Szó szerint undorító volt a fal, nem az a hely, ahová az ember szívesen bepakolna az edényeit például, amikben aztán ételt készít. Csak néztem a konyhabútor nyitott ajtóin keresztül a falrészt és szörnyülködtem. Elképesztően borzalmas látványt nyújtott. És egyszerűen nem akartam elhinni, hogy komolyan ilyen munkát adtam ki a kezem közül. Szabadkoztam, elismertem, hogy valóban nem néztem át elég rendesen a lakást, mielőtt elvállaltam az eladását. Én voltam az eladónál a megbízott, szóval őt már nem tudtuk keresni emiatt, viszont én tettem egy ajánlatot a párnak. Megmondtam nekik, hogy van egy kivitelező ismerősöm, aki rendbe rakja a falrészt és ismerek egy konyhabútorokkal foglalkozó céget is, akikről tudom, hogy szépen dolgoznak. Annyit kértem tőlük, hogy adjanak 3 napot. Én szélsebesen elmentem és még aznap délután beállítottam a mesteremberekkel, akik azonnal nekiálltak a falat rendbe hozni, és aki pedig a konyhabútorral foglalkozott, az pedig már elkezdett tervezni a házaspárral együtt, az ő kívánságuk szerint álmodták meg az új darabot. 3. nap kész is lett minden, ahogyan ígértem, de persze szabadkoztam még akkor is, hiszen iszonyatosan kellemetlen volt az egész szituáció. Végül is nem haragudtak rám, teljesen jó szájízzel adtam át nekik újra a lakást, de ez egy maradandó emlék maradt számomra.

Szóval ezzel a sztorival szeretném nyomatékosítani, hogy mennyire fontosak a „részletek”. Muszáj volt beleesnem ebbe a hibába, hogy tudjam most már, mikre kell nagyon odafigyelnem. Nem hibáztatom az eladó párt, mert nekem kellett volna, az én dolgom lett volna töviről hegyire átnézni az egész lakást a legelején, mielőtt elvállalom azt. Tanulópénznek mindenesetre jó volt!

Ha tanulságosnak gondoltad ezt a cikket, akkor ez a cikk is biztosan tetszeni fog Neked!