Ott az otthon, ahol a gázpalack

Vidéken lakunk, ráadásul tanyán, ami különösen sok problémát tud okozni egy olyan kamasznak, mint amilyen én vagyok.

Tizenhárom évesen azért már igyekszik az ember tartani a lépést a divattal, de a tanyán, ha veszek is olyan cuccokat, amelyek igazán menőnek nevezhetők a suliban, két nap múlva otthon sáros lesz, mert összeugrálja a kutya, vagy rákapirgálnak azok a rendetlen tyúkok.

Nagyon szeretek itt élni, mert jó a levegő, és szép meg izgi gyerekkorom volt a sok állattal, megtanultam egy csomó hasznos dolgot, például azt, hogy hogyan kell elvágni a tyúkok torkát a húsleveshez, vagy például azt, hogy miképpen működik a halpucolás, egy éles késsel kell levagdosni szerencsétlen állatról a pikkelyeket.

Rengeteg olyan dolgot megtanultam, amit egy ilyen korú gyerek, aki ráadásul még lány is, nem kell, hogy feltétlenül tudjon. Sőt, sok tanárom a városi iskolában nincs tisztában többek között mondjuk a disznóvágás menetével. Én bezzeg töltöttem már a saját kezemmel hurkát, kolbászt! Úgy talán még finomabb is enni, mint amikor az ember megvásárolja készen a boltban.

Mindenesetre büszkeség keveredik bennem némi önironikus ellenállással, ha az itteni életemre gondolok, hiszen annyira nehéz helytállnom az urbánus közegben és otthon egyaránt, a két életteret figyelembe véve, hogy szinte skizofrén állapotokba kerülök. A szerelmem, a Jani, meg sosem érti meg, éppen mi a problémám…

Múltkor például nagy dráma volt otthon, mert elfogyott a gázpalackból a PB gáz, apukám őrjöngött, hogy nincsen többé pálinka és disznóvágás (egy időpontra tették, mert azt gondolták, ez így elég menő lesz, összecsődülhet a família, aztán legyen tánc meg mulatság). Anyukámnak is elfogyott a lélekjelenléte, meg persze nem is tudta, honnan kellene gázpalackot vennie, szóval csak görnyedtek saját kudarcba fulladt rendezvényük holtteste felett, amikor én, a hős, az internet segítségével fölkutattam egy oldalt, ahol rendkívül jó áron lehetett PB gázt meg gázpalackot venni. Elteltem saját zsenialitásom örömétől, aztán rájöttem, hogy igazából csak a google-t tudom használni, semmi különösebb informatikai tehetségem nincsen.

Mindenesetre a gázpalack megmentette a bulit, a rokonok aznap este is jól szórakoztak, ment a dáridó reggelig. A PB-gáz annyira elengedhetetlen volt, és elengedhetetlen tárgya most is a tanyasi életnek, amennyire az urbánus közegnek a divat. Ha éppen nagyon jól érzem magam az egyik helyen, szomorkásan ballagok át saját életterem másik színterére és fordítva – mostanában kellett rájönnöm, hogy igazából mindkettőt közel érzem magamhoz.

A tanyasi létmód a gázpalackkal meg a csirkékkel pont annyira kedves nekem, amennyire az osztálytársaim a városban. Amikor eljutottam ehhez a megállapításhoz, kitaláltam, hogy elhívom a barátaim a következő ilyen eseményre.

Szóval februárban jöttek is. Anyáék természetesen engem bíztak meg a gázpalackokkal, nekem kellett innentől az otthoni háztartásban figyelnem a PB-gázra. Főleg, hogy most az én vendégeim jöttek – ez még ráadásként is szolgált a felelősségvállaláshoz.

A buli most is jól sikerült: a disznóvágást ugyan kihagytuk, mert nem termettek még elég nagyra a kocák, de apu megmutatta a srácoknak, hogyan kell pálinkát főzni. Elmagyarázta, hogy működik a pálinkafőző, hová kéne rakni a gázpalackot, stb. A többiek eléggé élvezték ezt a folyamatot, néhányan, akik mezőgazdaságban tervezték a jövőjüket, még inkább megbizonyosodtak elhatározásuk helyességében.

Én ezen az eseményen döntöttem el, hogy az én utam a divattervezés: a célom pedig, hogy újra előtérbe kerüljenek a vidéki stílusú ruhák.

Első tervem egy kényelmes szabású, gázpalackos ing volt: a palack mérete pontosan úgy aránylott az inghez, ahogyan a palack a pálinkafőzőhöz. Amikor pedig a már elkészült ingben mentem iskolába, az osztálytársaim egyszerűen le voltak nyűgözve alkotásomtól, mindenki ilyet akart magának.

A gázpalack tehát nem csupán a tanyasi bulijaink elengedhetetlen kellékévé vált, hanem urbánus életmódomba is szervesen beépült.